Herbszt Zoltánt nem sokan ismerik, személyesen pedig már nekem sem volt esélyem rá. Azonban korai halála ellenére - 22 évesen vitte el egy hirtelen jött betegség - nagyon érett verseket hagyott ránk, rendkívüli tehetségről tanúságot téve. 1959-ben született Sopronban, első verseit még a Széchenyi Gimnázium tanulójaként írta, ahol 1977-ben érettségizett. Ebben az évben már bronzéremmel tért haza a Diákírók és Diákköltők Országos Találkozójáról. Tanulmányait haláláig a JATE magyar-történelem szakján folytatta. Versei napilapokban és folyóiratokban jelentek meg, majd 1983-ban Szegeden a hallgatók verseit tartalmazó "A hazatérés lehetőségei" című antológiában, ezt azonban már nem érhette meg. Később két posztumusz kötete is megjelent, 1986-ban a Kőtollú madár (Eötvös Könyvek, Bp.), 1992-ben pedig a Zsoltár a sötétben (Hazánk, Győr).
Ízelítőnek íme két verse:
Álmodat őrző
Csillagfűzér
tekereg az ég damasztján
izzó gyöngyei elálmosodtak
mint fekete asztalra szórt
szentjánosbogarak.
Csendben fürdik az éj,
a melegen folyó sötét
lemosta a nappalokra
ülepedett káromkodást.
Kitakarózva alszik
az égbolt,
virrasztó lámpásaira
bízta az embereket.
A felébredt fák között
szél szuszog
s egy tücsök tétován
állához emeli a hegedűt.
Szegény,
azt hitte béke van.
(1977)
A játék tárgya
Kiugrott szememmel istenfiak golyóznak
jégkötéssel hűtöm le bánatom
minden útnak mellélépek mint a vakok
fényként villanó fagyokról álmodom
De játszik a világ mint a magára maradt gyerek
tárt karral forog míg el nem szédül
megpörgetett verebek vannak felfűzve a dróton
s én átok helyett verset mondok beszédül
Játszik a világ, s a játék tárgya én vagyok
fáradt létemmel játékvonaton megyek haza
üres játék a család, a börtön, az élet
s rohadásig érett ésszel, játék már a haza
Adjatok lantot a bánatnak e korban
ahol már géppuska a metronóm
nekem fontos dolgokról kéne beszélnem
s nem vakon futva keresni honom
***
A verebek végül megfagynak, a dolgok
így kimondhatók s a játék megy tovább
a géppuska... a vonat... nekem fontos csak,
nem tudok játszani. Lehetnék ostobább.
(1980)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.