Ami tetszik...

Ma 102 éve született Wass Albert. Nem írok most hosszas sorokat, csak egy versén és egy prózai szövegén keresztül idézem meg. De előbb megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam mindenki figyelmét egy közelgő eseményre. Február 26-án pénteken este 6-tól 27-én szombaton este 7-ig harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Wass Albert maraton, melynek során első sorban Wass Albert, továbbá más (helyszínenként eltérő) magyar írók, költők műveit olvassák, szavalják, éneklik több mint egy napon át ismert színészek, zenészek, előadók, valamint hétköznapi irodalomkedvelő emberek a Kárpát-medence számos pontján. Keszthely, Veszprém, Kaposvár, Budapest, Sülysáp, Jászárokszállás, Hódmezövásárhely, Zenta, Nyíregyháza, Debrecen és Szeged már biztosan részt vesz, de a hírek szerint Csongrád megye több további települése is csatlakozna, valamint reményeim szerint Pécs is. A részletekről a kezdeményezés honlapján olvashatunk, illetve a pécsi fejleményekről én is be fogok számolni.
Most pedig kedvcsinálónak jöjjön a beharangozott két mű.


Hontalanság hitvallása

Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.

Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok
mert hiszek a jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.


Előhang

Volt egyszer egy ember, az õ háza udvarán oszlopot épített az õ Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kõbõl építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcsébõl, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az õ Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelsõ szél összedönti.
És jött az elsõ szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az õ oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az õ udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az õ Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kõbõl, hanem megint sok-sok apró homokszemcsébõl, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.